Mindenki vágyódik valahova, valaki után, valami megszerzéséért. Ez az érzés viszont általában nem egy permanens belső feszültség. Általában és normálisan. Azonban manapság a magyar emberek igen nagy része nem az általánosságot és normálist erősíti, hanem elvágyódik saját hazájából.

Már-már népvándorlásnak tekintik sokan, vagy exodusnak, de bárminek is nevezzük, tény, hogy rengeteg honfitársunk kényszerül máshol kezdeni új életet.

Persze nem mindegy, hogy valakit a munkalehetőség, a jobb kereset, esetleg egyszerűen a megélhetés szakít ki kicsiny hazájából, vagy inkább a kialakuló politikai-társadalmi rendszerrel nem ért egyet, esetleg csak szimplán nem érzi jól magát egy folyamatosan romló közhangulatú világban. És ne feledjük azokat sem, akiket kilök magából az ország.

Bármelyik csoportba is tartozzon valaki, egy biztos: nem egyetlen egy esemény indítja útjára az idegenbe.

Ha viszont megteszi valaki az első lépést, akkor felépíthet egy új életet, de nem vesztheti el a régit. Elmenekülhetsz?- tettem fel a kérdést az új regényemmel, és sokan a könyv elolvasása nélkül is megválaszolták azt: Nem.

Pedig ez attól függ. Hogy mitől? Hát, hogy mégis mi elől szeretnénk elmenekülni. Mert a múlt és a sors folyamatosan üldöz, de megoldás mégis van az életünkre, de csak akkor, ha nem a tévképzeteink, a komplexusaink, a gyermekkorban bevésődött félelmeink elől próbálunk menekülni. Mert az elől nem térhetünk ki.

A regény nem egy esszé, nem tudományos értekezés erről a problémáról, így, aki megelégszik azzal, hogy a könyv címében felvetett kérdésre okos, vagy okosnak vélt saját válaszát megadta, ne is vegye kezébe. Ám, aki kíváncsi más emberek sorsára, nem bánja, ha mások életének árnyoldalait megismerve esetleg tükröt tart a saját élete elé, aki nem fél attól, hogy valahol, egy a regényben megjelenő főhős vagy árnyékként besikló mellékszereplő képében magára ismer, az kezdje el olvasni, mert valószínű, hogy amíg a végére nem ér, nem is igen fogja letenni azt.

És ha közben rájössz, hogy te magad is elvágyódsz, ne ijedj meg az érzéstől. Az ember szerves része, hogy menekülni próbál. A nagy dilemma csak az: érdemes-e? Ha igen, akkor te is megjárhatod, a magad regénybe illő utadat, és megtalálhatod a választ a kérdésre: elmenekülhetsz?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.