Minden évben, ahogy közelednek december utolsó napjai, végigtekintek az elmúlt hónapokon, és annak érdekében, hogy mindazt hasznosíthassam a jövőmben, amit az eltelt év tanított nekem, egy rövid kis szösszenetben összegzem azt.

De most nem így volt. Sokáig vártam, hogy valami érett és határozott véleménnyé formálódjon bennem az a képlékeny összevisszaság, amit a 2021-es év jelentett. Szeretném azt mondani, hogy jó év volt, de nem visz rá a lélek. Két korombeli osztálytársamat temettük el, ami már önmagában is lehetetlenné teszi, hogy jó évnek lássam. Meg kellett küzdenem a betegséggel, ami az egész világot rettegésben tartja már 2 éve. Anyagi helyzetem sem javult, a családi kassza nem gyarapodott, és talán soha életemben nem dolgoztam ennyit, ami nem igaz, csak a COVID után olyan erőtlenné váltam, hogy a normál teljesítményem már-már extrémnek hatott.

Mégis, legmélyén mindennek, azt az összegzést vonhatom le, hogy ez egy nagyon hasznos év volt. Olyan sok mindenre akart megtanítani minket 2021, és oly kevéskét fogott fel belőle az emberiség!

Ha kicsit jobban odafigyelünk, akkor a 2020-as év után egészen sokat tehettünk volna magunkért és a világért, amiben élünk.

• Segíthettük volna a Földet, hogy meggyógyuljon, hiszen a 2020-as leállás megmutatta, hogy képesek megtisztulni az óceánok és tengerek, hogy ki tud tisztulni a levegő, hogy még az évszakok is vissza tudnak térni a régebben megszokott kerékvágásba. De mi inkább újra veszett mód utazgatni kezdtünk, még többet és még gyorsabban termeltünk, és hogy mindez ne legyen hiába, hát egyre többet vásároltunk.
• Megérthettük volna, hogy nem vagyunk mindenhatók, hogy nincs uralmunk minden felett. Tisztelettel elfogadhattuk volna, hogy korlátaink vannak, és a természet rendjét legfeljebb megismerhetjük, de nem alakíthatjuk azt át. Ám mi inkább nem fogadjuk el a halált, akkor sem, ha meglett embereket ér utol, ahogy az egyébként az élet rendje. Elvárnánk, hogy halhatatlanok legyünk, és válogatás nélkül bármilyen eszközt igénybe vennénk, hogy örök életűek lehessünk. A pillanatnyi haszon mögé nem tekintünk, a jövőnket gondolkodás nélkül adjuk el olyan ígéretekért, amikre semmilyen bizonyíték nincsen.
• A korlátozások által megtanulhattuk volna, hogy semmi nem fontosabb, mint az emberi kapcsolatok, hogy semmi nem tud minden problémát megoldani, csak és kizárólag a szeretet. De oly hamar elpárolgott ez a felismerés, a pátosz, amivel 2020-ban mindenki sajnálta korlátok közt eltöltött hónapjait! Nézz körül, és láthatod, hogy tán még soha nem volt ilyen végtelenül önző a világ. Gyűlölet és egymás hibáztatásán túl, a „mit bánom én, hogy neki rossz, csak nekem legyen jó” szemlélet mindent ural. Elértéktelenedett minden, és bár látszólag ellent mond a örök élet igényében megmutatkozó életvágynak, valójában az emberek bárkin átgázolnának, bárkit kiiktatnának, ha ígéretet kapnának arra, hogy úgy ők nem lesznek betegek, nem fognak megöregedni és meghalni.

Elmulasztottuk hát 2021 lehetőségét, mert a Föld tovább pusztul. És az ember végtelen önzésében még csak észre sem veszi, hogy milyen együgyű táncot jár a pusztulás zenéjére. Elvárná, hogy örökké éljen, de minek, ha a Föld meghal körülötte? Bármit megtenne, hogy ő megmeneküljön, de minek, ha bárki mást szempillantás alatt pusztítana el olyan hatalmak manipulálásának hatására, akik súly nélküli ígéretekkel kábítják őket? Pedig az élet törvénye egyszerű: születünk és meghalunk, testünk megbetegszik, és idővel elmúlik. Az egyetlen, aminek értelme lenne, hogy a lelkünket egészségesen tartsuk, és hitem szerint a szeretet által biztosítsuk az örök életét. De manapság ez számít a legkevésbé.

2021 elmúlt. Nem tanultunk, és nem fejlődtünk. Elpazaroltuk mindazt, ami ebben az évben jó lehetett volna.