Január 2. hete

Az év második hete, ha lehet, még több meglepetést okozott, mint az első. Ha így folytatódik, jó eséllyel egy egész könyv jön össze az év végére.

Ennek a hétnek a tanulsága egy szóban foglalható össze: KARMA. Vagyis, hogy minden, ami történik, maga a következmény, valamilyen oknak az okozata.

Olyan ez, mint az átok. Van, aki mérgében tudatosan, vagy csak elfeledkezve magáról, szabadjára engedve az ösztöneit mondja ki, esetleg nem is törődve másokkal, a döntéseinek következményével átkoz meg valakit/valakiket, míg a másik fél csak elviseli a fokozódó rosszat maga körül, hogy egyre kevésbé sikerülnek a dolgai, és mintha minden ellene dolgozna, úgy küzd, mint egy fuldokló az árban, mit sem sejtve róla, hogy rontás van rajta. Ám az átkot le lehet vetni, a rontástól meg lehet szabadulni, míg az, aki másoknak rosszat tett, hatványozottan fogja érezni annak súlyát.

De a karma azért van, hogy tanítson minket. Akár azzal, hogy kinyílik a szemed, és elhagyva az életerőt elszívó kellemetlen terhet, új lehetőségekkel találod szembe magadat, akár azzal, hogy hirtelen minden rossz döntésed súlya egyszerre szakad a nyakadba a célból, hogy rádöbbentsen, mennyire letévedtél a helyes útról, akár elégtételt nyújtva egy régi sérelem kompenzálására, a következő lépés minden esetben a te saját döntésed lesz, aminek egyszer szintén meglesz a következménye.

Soha nem szerettem igazán a nagy romantikus regényeket, mint Standhal 'Vörös és Fekete'-je, vagy Victor Hugo ikonikus műve 'A nyomorultak', ahol mindig élesen elkülöníthető a jó és a rossz, és ahol végül - ha keserves úton is -, de győzedelmeskedik az igazság és az erény. Úgy gondolom, sokkal szövevényesebb szálak mozgatják a dolgokat, sokkal összetettebb képet kell szemlélnünk, és számos dolgot csak a tiszta logikával és az észérvek mentén érzékelhetünk a színfalak mögül, mert a világ számára szinte láthatatlanok, és emiatt biztos vagyok benne, hogy az élet nem olyan egyszerű, mint a romantikában. Vagy talán mégis...?