Január 3. hete: A MÁSIK OLDAL

Tényleg még csak 3 hét telt el ebből az évből? Olyan rohamtempóban történnek a dolgok, hogy hónapoknak tűnik ez a pár hét.

Több helyen is olvastam, hogy 2025 a változás éve lesz, minden bolygóállás erre utal, nem is lehet másmilyen a kínai asztrológia szerinti kígyó éve. És minden bizonnyal igazuk is lesz. Vagyunk egy páran, akiknek ez már nem újdonság, az elmúlt év, évtized változásait is keményen megéreztük a bőrünkön, mondhatjuk, hogy húsbavágó volt. Mi már szinte páholyból szemlélhetjük azok vergődését, akik eddig magabiztosan, felsőbbrendű arroganciával tehettek meg szinte bármit, most pedig kezd kicsúszni lábuk alól a talaj. Elképesztő milyen arcukat ismerjük meg.

Az már nem is meglepő, hogy az eddig hangoztatott nagy eszméket, elveket, melyekkel letoltak mindent a torkunkon, egyetlen mozdulattal vágták sutba, mikor azokat magukra kellene alkalmazniuk, és már álcázni sem tudják azt a végtelen egoizmust, amivel bárkit, bármikor feláldoznának, csak azért, hogy egyetlen petákkal se csurranjon, cseppenjen kevesebb majd nekik. Attól viszont, hogy ki, miként fordul ki magából, még a harcedzett, mindenre felkészült emberfiának és lányának is kikerekedik a szeme. Van, aki felelős vezető létére szinte dedós módon próbál meg elbújni a szembesülés elől, mások már jó előre oly mélyre nyalnak, amennyire csak lehet, és akad aki pár nap alatt kíván felépíteni egy egri vár méretű díszletet, hogy kendőzze a valóságot.

Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint élvezni a változatos előadást, és megismerni a MÁSIK OLDALukat is.

Kép: Tai Shan Schierenberg, Önarckép, 2008. (forrás:flowersgallery.com)

 Január 2. hete

Az év második hete, ha lehet, még több meglepetést okozott, mint az első. Ha így folytatódik, jó eséllyel egy egész könyv jön össze az év végére.

Ennek a hétnek a tanulsága egy szóban foglalható össze: KARMA. Vagyis, hogy minden, ami történik, maga a következmény, valamilyen oknak az okozata.

Olyan ez, mint az átok. Van, aki mérgében tudatosan, vagy csak elfeledkezve magáról, szabadjára engedve az ösztöneit mondja ki, esetleg nem is törődve másokkal, a döntéseinek következményével átkoz meg valakit/valakiket, míg a másik fél csak elviseli a fokozódó rosszat maga körül, hogy egyre kevésbé sikerülnek a dolgai, és mintha minden ellene dolgozna, úgy küzd, mint egy fuldokló az árban, mit sem sejtve róla, hogy rontás van rajta. Ám az átkot le lehet vetni, a rontástól meg lehet szabadulni, míg az, aki másoknak rosszat tett, hatványozottan fogja érezni annak súlyát.

De a karma azért van, hogy tanítson minket. Akár azzal, hogy kinyílik a szemed, és elhagyva az életerőt elszívó kellemetlen terhet, új lehetőségekkel találod szembe magadat, akár azzal, hogy hirtelen minden rossz döntésed súlya egyszerre szakad a nyakadba a célból, hogy rádöbbentsen, mennyire letévedtél a helyes útról, akár elégtételt nyújtva egy régi sérelem kompenzálására, a következő lépés minden esetben a te saját döntésed lesz, aminek egyszer szintén meglesz a következménye.

Soha nem szerettem igazán a nagy romantikus regényeket, mint Standhal 'Vörös és Fekete'-je, vagy Victor Hugo ikonikus műve 'A nyomorultak', ahol mindig élesen elkülöníthető a jó és a rossz, és ahol végül - ha keserves úton is -, de győzedelmeskedik az igazság és az erény. Úgy gondolom, sokkal szövevényesebb szálak mozgatják a dolgokat, sokkal összetettebb képet kell szemlélnünk, és számos dolgot csak a tiszta logikával és az észérvek mentén érzékelhetünk a színfalak mögül, mert a világ számára szinte láthatatlanok, és emiatt biztos vagyok benne, hogy az élet nem olyan egyszerű, mint a romantikában. Vagy talán mégis...?

Január 1. hete

Csak egy pár nap telt el az új évből, de az máris nyilvánvaló, hogy nem lesz egy szimpla, felejthető év az idei. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy hetente összegzem, milyen élettapasztalattal lettem gazdagabb.

Nos, január első munkahete megmutatta, hogy az idei év igazán nagy társadalmi kihívása az emberség megtartása lesz. Azt már régóta tudjuk, hogy hazánkban a tisztesség, a becsületesség elvesztette jelentőségét, lassan egy egész nemzedék nő fel úgy, hogy fogalma sincs róla, mi is az. Talán éppen ezért olyan elszomorító, amikor a negyven-ötven, sőt hatvan felettiek körében is ismeretlenné kezdenek válni ezek az értékek, de legalábbis elfeledettek.

Vaknak kell lennie annak, aki nem látja, milyen keservesen nehéz év elé nézünk: elbocsátások, egyre romló forint és stagnáló fizetések, a hatalom (legyen az akár politikai, akár gazdasági, akár csak egy zárt közösség vezetése) ámokfutása és kielégíthetetlen pénzéhsége, és ez csak pár a már év elejétől tapasztalható valóságnak. Akinek bőven van, annak még több kell, és az sem számít, hogy ez mások megélhetésének árán lesz az övé.

EMBERSÉG

Bármilyen döntés, lehetetlen feladat, az értékrendedet próbára tevő kihívás kerül is eléd az idén, ez lebegjen a szemed előtt!