Április 3. hete - CSEND

A CSEND boldogsága ritkán adatik meg, és soha nem katartikus élményekhez kapcsolódik. Sokkal inkább a nehéz időszakokhoz, amikor úgy érezzük, minden kétséges, minden zavaros, és mindent, ami ezt okozza, inkább felejtenénk. Ilyenkor nagyon nehéz lecsendesíteni az elmét, és az sem segít, hogy az egész életünk oly rohanó lett, amiben a csend már csak a kiváltságosoknak jár. Azoknak, akik megengedhetik ezt maguknak, mert olyan biztonságos közegben élnek, ami lehetővé teszi számukra, hogy a gondolataik nyugvópontot találjanak.

És éppen az a csodálatos az életben, hogy amikor nem jut időnk arra, hogy a nagy örömforrásokat észrevegyük és megbecsüljük, a CSEND boldogsága olyan apróságokban nyilvánul meg, amiről máskülönben soha nem gondolnánk, hogy fontos lehet:

a tavaszi szellős napsütésben olvasni,

a friss levegőn megszáradt ruhákat este beszedni a szárítóról,

nézni a záporozó esőcseppeket, miközben a háztetők felett a tiszta égbolt ragyogó narancsszínbe öltözik,

megcsodálni a tavaszi virágok színkavalkádját a járda mellett.

Kellenek az olyan pillanatok, mikor senki nem várja el az embertől, hogy más legyen, mint ami, hogy éppen a társadalom, vagy a hivatás, munkahely, vagy egyszerűen a saját magunk által kreált környezetünk hozzánk tartozó, mégis sokszor tőlünk teljesen idegen szerepkörében, állandóan megfeszülő tudattal létezzünk.