Február 2. hete - MÁR MINDEN MINDEGY

Kellett már egy hét, ami nem túl mozgalmas, nincsenek váratlan nagy fordulatok az életünkben. Egy hét, amikor jut időnk mélyebbre ásni a gondolatainkban, mert nem vonja el a figyelmünket az állandó izgalmi állapot, és olyasmiket is meglátunk, amik igazán fontos dolgok.

Így volt ez a hét is, amikor sikerült - idén talán első ízben - a közvetlen környezetemen túl, a világ nagy dolgaira is odafigyelnem. És nem volt jó érzés.

Rögvest eszembe is jutott az elmúlt év nagy könyvélménye, Ken Follett: Soha című regénye, amit kötelező olvasmánnyá tennék mindenkinek. A szerző saját elmondása szerint a fiktív történet megszületését az ihlette, hogy korábbi regényéhez kutatva világossá vált számára: az első világháborút valójában senki sem akarta, de a nagyhatalmak sorozatban hozott logikus és megindokolható döntései mégis világégéshez vezettek. Ha kissé részletezni akarjuk, akkor egy olyan pusztításhoz, amihez fogható korábban még nem volt, ahol épp úgy vesztek oda a civilek, mint a hadban álló katonák. És, ami bölcsője lett egy második, még nagyobb, még több civil áldozatot követelő, és az emberség elvesztésének legmélyebb bugyrait felszínre hozó világháborúnak.

Ha valaki, megfigyelve az akkori eseménysorozatot, lát némi párhuzamot a mostani világpolitikai törekvésekkel és eseményekkel, nem hinném, hogy sokat tévedne. Talán ezt érezhette meg a példaképemnek tekintett angol író is, aki kortárs történelmi környezetbe ültetve viszi végig az eseményeket egy világpusztító atomkatasztrófáig. Elég, ha annyit spoilerezek, hogy a szikra, ami a láncolatot elindítja, Csádban izzik fel, és a végén, akár jogos védekezésnek is tekinthetően, az USA pusztító ereje taszítja vissza a világot a történelem előtti korok szintjére. De az igazi tanulság a könyvben e két esemény között van.

Akkor is letaglózott, és a héten ismét erőteljesen foglalkoztatott, hogy milyen brutálisan veszélyes az ember, amikor eljut abba a stádiumba, hogy MÁR MINDEN MINDEGY.

Egyes esetekben egy egész világ, vagy az emberiség, "jobb" esetben pedig "csak" népek, nemzetek sorsát pecsételi meg vele. Azonban az is több mint sok, ha "csak" egy cég, egy család, egy iskolai osztályközösség életét, jövőjét lehetetleníti el.
Az ember, akinek már minden mindegy, ő a legnagyobb veszélyforrás a világunkban.