Február 4. hete - MOSOLYOGJ

Február utolsó hetében tudatosan nem adtam teret a rossz dolgoknak, elhatároztam, hogy csak a jóra és szépre koncentrálok. És a világ kedvességgel válaszolt rá.

Szinte feltöltődés volt látni olyan kollégákat, akiket boldoggá tett az a fejlődési lehetőség, amit az elmúlt évben harcoltam ki nekik. Keményen megküzdöttem érte, de minden fáradozást kárpótolt az elégedettségük és az örömük.
A következő pozitív tapasztalat a csontvázára lepusztított egészségügyi ellátásban ért, ahol egy végtelenül kedves, idős doktor fogadott, és szinte örömmel vette a "barkóbát", hogy csak félig tudtam a nevét a bajomnak, a korábban emiatt kapott gyógyszernek, talán még fel is dobta ez játék a szavak kitalálásával. Intézte a további vizsgálatokat, és nem mulasztott el beszélgetni, jó tanácsokat adni, amit teljes egészében a én élethelyzetemhez igazított, mondván: vegyek egy szobabiciklit és egy olyan programot, aminek diktálva tudom írni a könyvemet, így folyamatos mozgásban tudom tartani a térdemet, és tovább űzhetem a hobbimat is. Ráadásul a további vizsgálatok intézése is meglepően gördülékeny volt. Már úgy voltam vele, hogy ezután a hét második fele csak rossz lehet, de nem. A kiérkező kéményseprő is végtelen kedves és udvarias volt, pedig korábban volt rá precedens, hogy úgy éreztem magamat az ellenőrzés során, mintha pellengérre állítottak volna, és nem létezne nagyobb gaztett, minthogy a nem is használt vaskályhánk komoly 50 centis kéménycsöve nincs polipkaros rögzítéssel a környező összes falhoz kitámasztva.

Ezen a héten végre semmilyen emberi közösségben, aminek része vagyok, nem voltak nézeteltérések, vitatkozások, vagy veszekedések. Mintha a világ csak arra várt volna, hogy én rámosolyogjak, és lehetőséget kapjon, hogy visszamosolyogjon rám. Ahogy az idős doktor úr mondta: "magának igen jó a kisugárzása." És ez a titok: légy kedves, MOSOLYOGJ, és a világ visszamosolyog rád.