A hindu orvos felemelte a szőke hajtincset és kérdőn tekintett az apára, aki ingerülten bólintott egyet, mire az orvos lenyisszantotta a fürtöt. A férfit idegesítette már az udvariaskodás. Mint a legtöbb angol, ő is kis felnőttnek tekintette gyermekét, aki zokszó nélkül tűrt. Az orvos viszont úgy érezte, a helyzet megköveteli, hogy minden mozdulata jóváhagyásra találjon.

Alig pár órája még a katolikus templomban ültek a misén. Csupán a társasági élet kedvéért ment el az anglikán család. „Minden afrikai porfészekre jut egy tiszteletes, csak ide nem evett a fene egyet sem” – mondogatta mindig az angol férfi, ám a helyi misét nem akarták kihagyni.

Láthatatlan árnyakként jöttek, és suttogva beszéltek. A fehér férfi mindent elmondott, hiszen pontosan tudta, amit a rendőrség is, azok mégsem tettek semmit. A kertész ajánlotta be Samuelt, aki nyájasnak és segítőkésznek mutatkozott. A csillogóan fekete bőrű fiatal férfi ott volt mindenhol, az asszony keze alá adott mindent, és bármilyen feladatot szívesen ellátott. Ő volt az ideális háziszolga. Mindaddig, míg egy szép napon el nem tűnt a ház összes értékével.

A bolond ott ült a fa alatt, a poros főút mentén. A homokban játszott a hatalmas fekete szerszámával. Megdöbbentő volt a férfiassága, amit ő fel sem fogott, egy alig ötéves gyermek szintjén élte a mindennapjait. Haja kócos volt, néha-néha az asszonyok megsajnálták, megmosdatták, megfésülték, takaros fonatokat csináltak neki is, mint a gyerekeiknek, megetették és tiszta ruhát adtak neki. Máskülönben csak ott ült naphosszat. Nem lehetett olyan korán menni és olyan későn jönni, hogy ő ne terüljön el ott bárgyú vigyorral az arcán.

Aznap hatalmas tömeg sivítozott körülötte.

Forró homokot fúj a szél. A sivatagi por úgy ellepi az utat, hogy alig látszik, valaha le volt aszfaltozva. Ez már az út jobbik fele, itt nem ráz annyira a bicikli. Már egy egész napja jönnek, az ébenfekete fiatalember teker, az asszony a csomagtartón kucorog, hasát nyomja az ülés, meg belülről a baba, hátára kötve meg a csomag húzza, és jó félnapi zötyögés még előttük áll.

Tudja ő, hogy nincs már sok hátra, mégis az összes pénzét kifizette, hogy beszállítsák a városba. Gyalog nem bírta volna, és a hiénák martalékának nem adja a babát.