Március 2. hete - NŐK

Ez a hét olyan volt, mint egy robbanás. Oly sok minden történt, hogy igazán nehéz témát választanom. Már meg is írtam egyet, de rájöttem, nem terhelhetek másokat olyan ráeszméléssel, mely sajátosan egyedi, inkább választok olyan témát, ami kurrensen mindenkit érint, már csak egy világnap kapcsán is: a NŐK.

A nő-kérdés személy szerint engem már kevésbé foglalkoztat, bár másodrendűnek neveltek, a tanáraim segítségével elhittem, hogy a gondolataim és a képességeim értékessé tesznek, külön köszönettel tartozom a teológiai tanulmányaim során oktató papoknak, akik elsőként tiszteltek az eszem miatt. Így előbb érezhettem magamat a helyemen nemtől függetlenül emberként, mint nőként, hiszen szülői jótanácsnak én még olyasmiket kaptam, hogy egy randin lehetőleg ne beszéljek, mert a férfiak nem szeretik az okos nőket. És bár igaz, hogy nehezen találtam párt magamnak, elmondhatom, hogy az életem során több olyan férfivel találkoztam, akik egyenrangú félként kezeltek, és szerették, hogy gondolkodó partnerük vagyok, és most is nap mint nap tapasztalhatom, milyen csoda egy ilyen emberrel élni együtt. Koromból adódóan volt időm megfigyelni és tapasztalatot gyűjteni arról, mi is valójában a nő-kérdés.

Arra jutottam, hogy a nők megítéltetése nem nemtől, hanem kizárólag intelligenciától és értelmi képességektől függ.

Van, akinek bőven elég bibliai idézetekhez nyúlni, hogy igazoltnak lássa: a nőket másodikként teremtette az Isten, tehát a férfi mögött a helyük. S mivel soha életükben egyébként még csak nem is hallottak a skolasztika fogalmáról, így logikai értelmezést nem is várnak a Biblia szövegezéséhez. De minek is tennék, ha kormányuk és pártjuk élén olyan isteni személy áll, aki már a teremtésnél is jelen volt.

Nem nemi kérdés annak belátása sem, hogy gyermekek fogantatásához férfira és nőre is szükség van, viszont szülni mégiscsak a nők fognak. Nemtől független annak felismerése is, hogy az a nő, aki anyagi okokból szül gyermeket, még soha nem járt jól a világtörténelemben, pszichológusok pedig arról is mesélhetnének, hogy az így világra jött gyermekek sem.

Az sem nemi kérdés, hogy valaki jó szülő lesz-e, és az sem, ha az ember úgy szeretne felelősen gyermeket vállalni, hogy van bizodalma a jelenben és a jövőben is. Soha senki sem nemzett vagy szült azért utódot, hogy annak rosszabb sorsa legyen, mint neki. A szülő, nemtől szintén függetlenül, biztosnak akarja látni, hogy képes lesz - szükség esetén akár egyedül is - felnevelni a gyermekét. Hogy lesz tisztességesen megfizetett munkája, amiből eteti, ruházza, lakhatást és taníttatást biztosít neki. És az is értelmi szint és intelligencia kérdése, ha úgy véli, ennyi nem elég, mert utódjának olyan társadalmat szeretne, ahol nem kell rettegnie, ahol nevelheti az alapvető emberi értékek betartására, és ezzel nem kaszálja el a jövőjét, ahol azt szerethet, akit csak akar, ahol nem kell sajnálnia, ha nőnek vagy férfinek születik.

Nemtől független, ha az ember azt szeretné, hogy a munkája és teljesítménye alapján legyen elismerve, nem pedig a nemi volta miatt. És annak belátása is kizárólag értelmi képességek és intelligencia kérdése, hogy mind a férfinak, mind a nőnek megvannak a maga lelki igényei és fizikai korlátjai, melyek a nemi különbözőségekből adódnak.

Korábban feladatomnak éreztem, hogy harcoljak a nők másodrendűsége ellen, de mára feladtam. Hogy lehetne elmagyarázni a világosságot annak, aki vak, vagy saját döntése alapján nem hajlandó levenni a a szemvédőjét? Mert van, aki nem elég értelmes hozzá, hogy saját gondolatai legyenek, és szembe menjen a demagógiával, van, aki értené, de nem elég intelligens, hogy átlássa, miért is fontos ez, és lássuk be, valójában nemtől független annak felismerése is, hogy annak, aki nem akar egyenlőséget, soha nem is fogják megadni.

Forró homokot fúj a szél. A sivatagi por úgy ellepi az utat, hogy alig látszik, valaha le volt aszfaltozva. Ez már az út jobbik fele, itt nem ráz annyira a bicikli. Már egy egész napja jönnek, az ébenfekete fiatalember teker, az asszony a csomagtartón kucorog, hasát nyomja az ülés, meg belülről a baba, hátára kötve meg a csomag húzza, és jó félnapi zötyögés még előttük áll.

Tudja ő, hogy nincs már sok hátra, mégis az összes pénzét kifizette, hogy beszállítsák a városba. Gyalog nem bírta volna, és a hiénák martalékának nem adja a babát.