Ez a hét egy szót dobott fel folyamatosan számomra: ÚJRAKEZDÉS

Örök érvényű igazság, hogy mindig van tovább. Nehéz ezt olyan helyzetekben megélni, amikor egy idejekorán eltávozott családtagtól kell búcsúzni, valakitől, akinek még annyi, de annyi feladata lett volna az életben, akinek még olyan sok mindent kellett volna megélnie.

Egész más a helyzet, mikor egy újrakezdést követően visszaemlékszünk az életünk egy olyan időszakára, ami -ha nehéz is volt- olyan közösséget hagyott maga után, ahol mindig szeretettel fogadják azt, aki jogosan használja a jelszót: MALÉV. Mindenki nosztalgikusan emlékszik A Légitársaságra, de senki sem úgy, ahogyan mi, akik viseltük az egyenruháját, a nagy újrakezdők csapata.

Az ÚJRAKEZDÉS nem csupán az élet velejárója, de egzisztenciális kihívás is, az életben maradás kulcsa. Bárhol felbukkanhat: a párkapcsolatunkban, a családi kapcsolatokban, a barátságokban, az érzelmi, vagy a szakmai életünkben, társadalmi létünkben, akár váratlanul, akár előre tervezetten. Nem egyformán éljük meg, nem egyforma eszközöket használunk fel hozzá, de közös, hogy minden újrakezdési technikához kell valamilyen képesség, meg kell erősödni valamiképpen. A héten válogathattam a bemutatott technikák közül:

A nyelvben izmos, akinek a seggnyalás lételemévé válik, ettől remélve az újrakezdés sikerét.

Az irányító, aki elébe megy a dolgoknak, a "biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan" elve alapján, már jó előre elbassza az újrakezdés lehetőségét is.

A türelmes, aki látszólag nem is foglalkozik a dologgal, ám valójában folyamatosan azt vizslatja, ugyan mégis melyik csónakban is lenne értelme eveznie.

A laza nem izgatja túl magát, hiszen vagy összejön, vagy nem, végül is... így is, úgy is újra kell kezdenie, hát mi értelme lenne görcsölni rajta.

A szorongó viszont folyamatosan attól retteg, hogy nem fog megfelelni, hogy nem tudja újrakezdeni, mert túl öreg, vagy túl fáradt, túl ilyen, vagy túl olyan. Ám leginkább csak túl-, túl-, nagyon túl.

De mégsem ő az igazán 'túl', hanem az, aki mindenben a legjobb akar lenni, az újrakezdés jegyében mindig ő akar a sor elején állni, ezért még azzal is versenyre kel, aki még észre sem vette, hogy fel kellene sorakozni a startvonalon.

És végül a strucc, aki homokba dugja a fejét, és csak reméli, hogy a segge nem túl feltűnő ahhoz, hogy kihúzza addig, mikor már rég túl lesz a kezdeti nehézségeken.

Nehéz választani. Neked sikerült?