A bolond ott ült a fa alatt, a poros főút mentén. A homokban játszott a hatalmas fekete szerszámával. Megdöbbentő volt a férfiassága, amit ő fel sem fogott, egy alig ötéves gyermek szintjén élte a mindennapjait. Haja kócos volt, néha-néha az asszonyok megsajnálták, megmosdatták, megfésülték, takaros fonatokat csináltak neki is, mint a gyerekeiknek, megetették és tiszta ruhát adtak neki. Máskülönben csak ott ült naphosszat. Nem lehetett olyan korán menni és olyan későn jönni, hogy ő ne terüljön el ott bárgyú vigyorral az arcán.

Aznap hatalmas tömeg sivítozott körülötte.