• Isten fizesse meg!

• Szép kutyus. Megsimogathatom?

  Érzem az apró tacskó koponyájának törékenységét a kezem alatt, és meleg, párás leheletét a tenyeremben. 100 Ft-ot adtam, ahogy a múltkor is, és azelőtt is, és még azelőtt is. Nem szokásom alamizsnát osztani, úgy vélem ez a Kormány feladata volna, hiszen, mióta dolgozom, a fizetésem közel felét még soha sem láttam. Ám ez az idős bácsi, valahogy más. Egyszer sem zaklatott engem, az aluljárónak mindig a leghidegebb lépcsőin ücsörög, mintha kívül esne a „bevédett” köröktől és helyektől. Nem kéreget, csak ül, ölében a kutyusával, akit egy házilag kötött sálba bugyolál be. A szívem mindig mély fájdalommal telik meg, amikor meglátom.

  

Mindenki vágyódik valahova, valaki után, valami megszerzéséért. Ez az érzés viszont általában nem egy permanens belső feszültség. Általában és normálisan. Azonban manapság a magyar emberek igen nagy része nem az általánosságot és normálist erősíti, hanem elvágyódik saját hazájából.

Már-már népvándorlásnak tekintik sokan, vagy exodusnak, de bárminek is nevezzük, tény, hogy rengeteg honfitársunk kényszerül máshol kezdeni új életet.