1990. október

A pap megható beszédet mondott a ravatalozóban. Szolid ünnepség volt, csak a legközelebbi rokonok, no, meg a kártyaasztal-társaság és egy-két régi hódoló, akik még életben voltak. A Tata még nyolcvan felett is meg tudta szédíteni a nőket. Még ott is olyan csillogó tekintettel néztek azok az élet súlya alatt megroggyant asszonyok az urnára, mintha a Tata kikacsintana feléjük. Az öreg hamvasztást kért, mert így volt a legolcsóbb, és ahogy az életében, úgy halálában sem akart gondot okozni a családjának. Pedig de szívesen viseltem volna még gondját. Édes teher volt ez, amit ő ezerszeresen fizetett vissza. No, nem pénzzel, az azóta nem volt neki, hogy a bátyám disszidálása miatt mindenét elvették.

... nekem speciel több is.

Egy egészen különleges történetet már megírtam a Kaméleon-sors című regényemben.

Most éppen úton van a következő könyvem, és még annyi, de annyi sorsfordító történet él bennem. Vannak, amik egy-egy regény ívébe illenek, mások novellák formájában, vagy egyszerű pár mondatos megfogalmazásban öltenek testet. Ezeknek hoztam létre ezt a blogot.

Ha úgy gondolod, hogy kíváncsi vagy rá, milyen világot tárnék eléd, kövesd nyomon ennek az oldalnak a tartalmát, vagy légy tagja a Facebookon a 'Heiling Bea könyvei' -t kedvelők közösségnek.

Szeretettel várlak az én sokszor megrázó, akár szenvedéssel teli, de nem egyszer a boldogság melegségét árasztó, és mindenképpen csodálatos világomban.

Heiling-Koltai Beáta