Március 4. hete - SZÜRKE KŐ

Vannak hetek - igaz, nagyon ritkán -, amikor az ember 7 nap alatt többet tanul az életről, mint előtte éveken át. Ilyenkor zanzásítva zúdulnak az emberre a tanulságok és a felismerések, úgy 'en bloc' mindenestül, és sokkal tisztább képet kap értékekről, emberségről, tisztességről, hatalomról.

Az is sajátja az ilyen hiperfókuszált időszaknak, hogy csodásan megmutatja a végleteket is, minden irányban, 360 fokos képet prezentálva.

Hogy ez jó, vagy rossz, azt még nem sikerült eldöntenem, de talán a legjobbkor érkezett a hét közepén kedves barátnőm, Lőwy-Korponay Bereniké előadása az Emberszelídítés című könyve kapcsán, ahonnan elképesztő kapaszkodókkal jöttem haza. Például, hogy a héber 'á-sar' szó, amit boldognak fordíthatunk, valójában leginkább a produktív kifejezésnek felelne meg. És milyen igaz, hogy az ember akkor tud boldog lenni, ha elégedett, mert úgy érzi, hogy produktív, hogy valamilyen értéket hoz létre.

Számtalan érdekes és elmélkedésre sarkalló gondolat között a legmegkapóbb számomra - talán, mert az utolsó morzsa, amit aznap a szellemi tarisznyámba morzsolt Bereniké - a SZÜRKE KŐ volt.

Mert mit csinál a szürke kő?

Semmit.

Előfordul, hogy ez a legjobb megoldás az adott pillanatban, legalábbis addig, míg nem találjuk meg a megfelelő választ.