Május 2. hete - FÁRADTSÁG

Biztosan mindenki számára ismerős, amikor úgy érzi, belehal a fáradtságba, mikor egy dologra vágyik csak: aludni, aludni, aludni.

Én együtt élek a fáradtsággal, amióta az eszemet tudom vashiánnyal küszködök, de amikor az ólmos fáradtság tör rám, amikor reggel szinte képtelen vagyok felébredni, rávenni magamat, hogy lépjek ki az ágyból, amikor alig várom, hogy hazaérjek a munkából és visszafekhessek, olyankor mindig elgondolkozom. Mert ez az érzés szerintem nem a fizikai kimerültségtől van. Az a fajta fáradság, amit a fizikai leterheltség okoz, mondjuk miután megmásztál egy hegyet, leszüretelted a fél dombot, vagy elkészítetted a teljes karácsonyi menüt, az eltompít és eltötl valami kellemes kimerültséggel, elégedettséggel.

Amiről viszont én beszélek, abban semmi fennköltség nincs, nettó hiányérzet. De vajon minek a hiánya?

Ha egy szóban fogalmazhatnánk meg: energiahiány. De még megpróbálni sem érdemes, hogy egy szóban összegezzük. Számtalan oka lehet annak, hogy az ember elveszíti az életenergiáját: bánat, magány, sikertelenség, frusztráció, lemondás, idegi kimerültség, stressz, depresszió...

Bármi is az oka, az egészen biztos, hogy nem jó, hogy valamiképpen meg kell tőle szabadulni. És ennek felismerése, már önmagában is fél siker!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.