Április 1. hete - ROBBANÁS

Ez a hét nem csak bennem hagy mély nyomokat. Nem hinném, hogy nagyot mondanék azzal, hogy ez egy emlékezetes időszak. Nemcsak a tavaszi természet kész a robbanásra, hanem a magyar nép is, és egyénileg sok-sok ember is, velem együtt.

Valójában minden véget ér egyszer, s baromi ritka, hogy ez egy zökkenőmentes folyamat legyen, már csak azért is, mert a legtöbb ember katarzis nélkül nem lép rá a drasztikus változások útjára, s hogy mindenki számára meglegyen ez a fordulópont, sok egymást követő és egyre drasztikusabb katartikus esemény fog következni. Fájni fog, egyénileg és közösségi szinten is, de ha beindul, nincs megállás, és nem is lehet cél megállítani a fejlődést és a változást.

Azon pedig igazán nem szabad meglepődnünk, hogy igazán nagy mélységeket kell produkálnia a sorsnak ahhoz, hogy az emberek többségének is felnyíljon a szeme, hiszen akkor, amikor az életünk minden területén természetessé vált a megfélemlítés, amit szó nélkül tűrni kell, sőt elvárt a mosoly és a lelkes tapsolás is, amikor mások érzése és értéke jelentéktelen és felejthető részletkérdés, akkor nem is olyan egyszerű belökdösni az embereket a "normális" gondolkozás világába. Talán pont egy ROBBANÁSra van ehhez szükség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.