Május 5. hete - ELMÉLYÜLÉS

Ki ebben, ki abban mélyül el, és ez ritkán szokott életprogram lenni, inkább adott élethelyzethez igazodóan változó, hogy éppen miben mélyülünk el.

Adódik, hogy az élet sűrűjébe merülünk, jöjjenek a barátok a bulik, a szórakozás, és néha felettébb nehéz visszatérni onnan a hétköznapok mókuskerekébe.

Aztán eljön a pillanat, mindenki életében legalább egyszer, hogy magában kell elmélyednie: a jelenem, a jövőm, az életkilátások, a karrier, mi mennyit ér, mi az, amivel még meg tudok békülni. Nem mindig könnyű, nem mindig egyértelmű, és nem mindig megy egyedül, de ha itt van az ideje, akkor mindenképpen meg kell merítkezni benne.

Vannak, akik a szakmai kihívásokban merülnek el, a saját értékük felemelése érdekében, hogy végre, vagy újra a helyükre kerüljenek.

És ne feledkezzünk meg azokról, akik a tanulásban kénytelenek elmélyülni így az érettségi és a vizsgaidőszak idején.

Arról persze egyáltalán nem szeretünk beszélni, amikor az érzelmi világunkban merülünk el, vagy valamilyen emberi kapcsolat mivoltát, próbáljuk boncolgatni, értelmezni magunkban. Pedig ez is elég komoly elmélyülést jelent alkalom adtán.

És talán a legfélelmetesebb, amikor a félelmeinkben merülünk el, teret adva a bénító szorongásnak.

Ez a hét sokféle elmélyülésre adott lehetőséget számomra, és bármilyen amplitúdójú hullámot is kellett megjárnom ezzel, végső soron nagyon sokat adott nekem.