Május 3. hete - ÖRÖKKÉ

Oly sokszor használjuk ezt a szót, és szinte soha nem gondoljuk komolyan. A végtelen, mind időben, mind térben, felfoghatatlan dimenzió az ember korlátolt elméjének. Mégis megannyi szófordulatunkba építettük bele.

Talán, mert ez természetes vágya minden embernek: részévé válni a végtelennek, valamilyen formában örökké lenni. És a pillanat kimerevítésével próbáljuk befogni az örökkévalóságot.

Néha viszont éppen a lemondás szava, az elérhetetlen dimenziójának megjelölése, a teljes elengedés kifejezése. Egyetlen szó, ami egyszerre fejezi ki a mindent és a semmit.

"Ez az örök szerelem, mi örökké boldogok leszünk"

"Ez örökké ilyen marad, mi értelme bármit is tenni"

Két véglet, de melyik erősebb az emberben?

Talán személyiségfüggő, ki melyiket érzi inkább magáénak.

Én úgy vélem, az ÖRÖKKÉ éppen azt jelenti, hogy képesek vagyunk változni, képesek vagyunk tanulni, képesek vagyunk újrakezdeni, képesek vagyunk rá, hogy ne a végtelent szűkítsük be a mi korlátainkba, hanem magunkat tágítsuk a végtelen irányába.