Június 1. hete - BELSŐ TŰZ

Sokáig gondolkoztam azon, mi is legyen az elmúlt hét kulcsszava. A pünkösddel meghosszabbodott hétvége nyugalma talán nem indokolná, és a Szentlélek eljövetele sem éppen ezt a szókapcsolatot ébresztené fel bennem, de pár, számomra nagy jelentőséggel bíró mozzanat mégis ezt generálta.

Leginkább azért, mert úgy látom, nem csak bennem erősödött fel a belső tűz. Azon ritka alkalmakkor, mikor a social média felületén nézelődök, olyan érzésem van, mintha valami tetszhalott "csipkerózsika-álomból" ébredeznének az emberek, és egyre nagyobb hévvel állna ki mindenki a saját igaza mellett. És hiába egyre hangosabban féltik pozícióikat és összeharácsolt vagyonukat a talpnyalók, egyre többen kiabálják, hogy a király igenis meztelen.

Számomra is ébredés volt az elmúlt pár nap, nem pont ugyanebben az értelemben, mert e tekintetben eddig értetlenül álltam szemben a kérdéssel: hogy nem látják mások, a csupasz valóságot?

Nekem inkább arra adott visszaigazolást a múlt hét, hogy ne fogjam vissza a bennem izzó tüzet, és merjem vállalni magamat minden körülmények között. Bár eddig sem a külső elvárások gátoltak, inkább valamilyen belső hang húzott vissza. Az ember sajátja, hogy gondolkodó lényként képzel magáról valamit, és mindaddig, míg az elképzelt énje nem kerül fedésbe a valós énjével, nem sok esélye van arra, hogy ténylegesen boldog lehessen. Igaz, szembenézni a valós személyiségünkkel, a valódi igényeinkkel és vágyainkkal, nem mindig könnyű, viszont nagyon felemelő érzés.

Május 5. hete - ELMÉLYÜLÉS

Ki ebben, ki abban mélyül el, és ez ritkán szokott életprogram lenni, inkább adott élethelyzethez igazodóan változó, hogy éppen miben mélyülünk el.

Adódik, hogy az élet sűrűjébe merülünk, jöjjenek a barátok a bulik, a szórakozás, és néha felettébb nehéz visszatérni onnan a hétköznapok mókuskerekébe.

Aztán eljön a pillanat, mindenki életében legalább egyszer, hogy magában kell elmélyednie: a jelenem, a jövőm, az életkilátások, a karrier, mi mennyit ér, mi az, amivel még meg tudok békülni. Nem mindig könnyű, nem mindig egyértelmű, és nem mindig megy egyedül, de ha itt van az ideje, akkor mindenképpen meg kell merítkezni benne.

Vannak, akik a szakmai kihívásokban merülnek el, a saját értékük felemelése érdekében, hogy végre, vagy újra a helyükre kerüljenek.

És ne feledkezzünk meg azokról, akik a tanulásban kénytelenek elmélyülni így az érettségi és a vizsgaidőszak idején.

Arról persze egyáltalán nem szeretünk beszélni, amikor az érzelmi világunkban merülünk el, vagy valamilyen emberi kapcsolat mivoltát, próbáljuk boncolgatni, értelmezni magunkban. Pedig ez is elég komoly elmélyülést jelent alkalom adtán.

És talán a legfélelmetesebb, amikor a félelmeinkben merülünk el, teret adva a bénító szorongásnak.

Ez a hét sokféle elmélyülésre adott lehetőséget számomra, és bármilyen amplitúdójú hullámot is kellett megjárnom ezzel, végső soron nagyon sokat adott nekem.