Június 1. hete - BELSŐ TŰZ

Sokáig gondolkoztam azon, mi is legyen az elmúlt hét kulcsszava. A pünkösddel meghosszabbodott hétvége nyugalma talán nem indokolná, és a Szentlélek eljövetele sem éppen ezt a szókapcsolatot ébresztené fel bennem, de pár, számomra nagy jelentőséggel bíró mozzanat mégis ezt generálta.

Leginkább azért, mert úgy látom, nem csak bennem erősödött fel a belső tűz. Azon ritka alkalmakkor, mikor a social média felületén nézelődök, olyan érzésem van, mintha valami tetszhalott "csipkerózsika-álomból" ébredeznének az emberek, és egyre nagyobb hévvel állna ki mindenki a saját igaza mellett. És hiába egyre hangosabban féltik pozícióikat és összeharácsolt vagyonukat a talpnyalók, egyre többen kiabálják, hogy a király igenis meztelen.

Számomra is ébredés volt az elmúlt pár nap, nem pont ugyanebben az értelemben, mert e tekintetben eddig értetlenül álltam szemben a kérdéssel: hogy nem látják mások, a csupasz valóságot?

Nekem inkább arra adott visszaigazolást a múlt hét, hogy ne fogjam vissza a bennem izzó tüzet, és merjem vállalni magamat minden körülmények között. Bár eddig sem a külső elvárások gátoltak, inkább valamilyen belső hang húzott vissza. Az ember sajátja, hogy gondolkodó lényként képzel magáról valamit, és mindaddig, míg az elképzelt énje nem kerül fedésbe a valós énjével, nem sok esélye van arra, hogy ténylegesen boldog lehessen. Igaz, szembenézni a valós személyiségünkkel, a valódi igényeinkkel és vágyainkkal, nem mindig könnyű, viszont nagyon felemelő érzés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.