Advent 4. hete - KARÁCSONY CSODÁJA

Megannyi film szól erről, és mindeddig nem hittem, hogy van ilyen... vagy csak azt nem hittem, hogy nekem is lehet ilyen csodában részem.

És lám! Az idei év megajándékozott vele. Akkor kaptam meg, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Sokszor érezzük úgy, hogy a sors igazságtalan, hogy nem kapjuk meg, amit érdemlünk, és idővel már elkezdjük megemészteni, hogy talán nem is vagyunk méltók rá.

Pedig csak azt kell belátni, hogy az utat végig kell járni, és ezt nem lehet elmismásolni, nem járhatjuk más útját, nekünk a sajátunkon kell végig menni.

Az élethez szerencse kell - szoktam mondani, miközben pontosan tudom, hogy a hagyományos értelemben vett szerencse engem mindig elkerül. Még soha nem nyertem nagy dolgokat szerencsével, soha nem húzzák ki a számomat a tombolán, sohasem nyerő a sorsjegy, ami a kezembe akad (mondjuk nem is szoktam játszani semmit). Én eddig leginkább a tudásommal nyertem csak, és a mai világban sokszor még az is kevés, mondjuk egy novella-, vagy regénypályázat esetén, mert megvannak az irányelvek, amik mentén lehet csak "szerencsés" valaki, de a művészetben ez mindig így volt.

Talán most sem a szerencse segített meg, hogy biztosíthassam a saját és a gyerekeim jövőjét, talán valóban a tudásom, a tapasztalatom és a rengeteg munkám jutalma volt, mégis egy igazi karácsonyi csoda ez számomra.

Kívánom hát mindenkinek, hogy élje meg a karácsony csodáját... akkor, amikor a leginkább szüksége van rá.

Advent 3. hete - KARÁCSONY SZELLEME

Egyre közelebb a karácsony, és engem valahogy nem talált még meg a karácsony szelleme. Keresem, kutatom a karácsonyi hangulatot magamban, de nem találom.

Régen már az advent kezdete előtt karácsonyi zenéket hallgattam, az ajándékozásra már októberben készültem, és gyűjtöttem - nemcsak az ajándékötleteket, hanem - az ajándékokat is. Imádtam személyre szabott, saját magam által készített meglepetésekkel megörvendeztetni a szívemhez közel állókat. Varrtam, üveget festettem, vagy textilt, képeket készítettem, vagy gyöngyékszereket fűztem.

Ebből mára semmi sem maradt.

Egy évvel ez előtt már a lakást is csak advent közepén díszítettük fel, idén meg még most sincs az adventi koszorúnkon kívül semmi más, ami megidézhetné a karácsony hangulatát.

Hova tűnt a karácsony szelleme? Miért nem találom sehol sem?

Nagyon jó lenne, ha megérkezne, és ezen a héten azt kívánom, hogy mindenki máshoz is kopogtasson be, ha még nem szegődött hozzátok a KARÁCSONY SZELLEME.

Mert ez az év egyik legszebb időszaka. Nemcsak a vallási ünnep miatt, ami egy ókori római népünnepet volt hivatott keresztény köntösbe öltöztetni. És hát, a fény ünnepe, ahogy a téli napfordulónál a világosság győzedelmeskedik a sötétség felett, nem is lehetett volna jobb időpont a világ világosságának, Jézusnak a születését megünnepelni Ez az időszak - vallástól függetlenül - az élet örök körfogásának csodálatos bizonyítéka. Egy igazi örömhír, amit érdemes megünnepelni. Lezárni vele egy évet, ami hozott jót és rosszat, örömöt és szomorúságot, tanulságokat és lehetőségeket, elengedéseket és összekapcsolódásokat, de az év végén mindig ott van a karácsony békéje, ami kisimítja a dolgokat.

Kívánom, hogy a KARÁCSONY SZELLEME hozza el mindezt számotokra is.

 Advent 2. hete - CSALÁDI SZERETET

Advent második vasárnapja után azt kívánom mindenkinek, amire a huszonéves unokahúgom emlékeztetett, mert az élet nehézségei miatt sajnos sokszor fókuszt vesztünk, és a CSALÁDI SZERETET deformálódik eltorzul, elvárások, ítélkezések homályosítják el vagy vágják el teljesen.

Pedig éppen a családnak kell lennie annak a közegnek, ahol az embert úgy fogadják el, ahogyan van, minden gyengeségével együtt, ahol senkit nem zavar, ha valaki más vagy eltérő gondolatokat képvisel, mint a többiek, ahol nem számít hányszor botlott meg valaki, akkor is megkapja a támogatást, hogy újra és újra fel tudjon állni, el tudjon indulni.

Ezt a fajta szeretetet soha nem lehet anyagiakkal pótolni, és nem lehet pénzért megvenni sem.

És hát, valójában mindenki, legyen öreg vagy fiatal, vagy éppen középkorú, csak arra vágyik, hogy olyannak szeressék, amilyen.... de ez csak kölcsönösségi alapon megy: nem elég ezt vágyni - meg is kell adni a másiknak!

Advent 1. hete - SZERETŐ TÁMOGATÁS

 Mit is kívánhatnék advent első vasárnapján bárkinek is, mint a megnyugvást a szeretetben. Mert mindenkinek vannak rossz időszakai, vannak nehéz élethelyzetek, vannak fájdalmas események, vannak szorító pillanatok, de ha van SZERETŐ TÁMOGATÁS, akkor minden teher elviselhető.

Nem kell, hogy helyettünk cipeljék, nem kell, hogy valaki más megoldja, nem kell, hogy bárki is a megmentésünkre siessen, csak annyi kell, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül.

Talán a családod az, de ha nem vagy ilyen szerencsés, akkor a barátaid, vagy egy szerető társ, de még az sem kizárt, hogy éppen egy majdnem idegen lesz az...

Bárki is legyen idén a szeretve támogatód, csak azt kívánom, hogy ott legyen veled, amikor szükséged van rá.