Október 4. hete - LEHETETLEN

 Ez az egyszerű szó két végletet nyit meg az emberben:

• Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember.
• Álmodozó az az ember, aki túl sok figyelmet szentel a lehetetlennek.

Mivel én nem szeretem a kész válaszokat, mi több, magam sem szoktam konzervválaszokat megfogalmazni, egyik irányban sem voltam elfogult.

Azt viszont tényként kezelhetjük, hogy a mai világban, nem sok szerep marad a transzcendensnek, a természetfelettinek, a lelki szintű folyamatoknak, mert jó ideje arra nevel minket a társadalom, hogy a materializmus útvesztőjében bolyongjunk. És azt is be kell vallanom, hogy ez számomra igen csak ambivalens.

Mert, egyrészt kényelmes, hogy mindent a logika mércéjével mérjek és a realitás talaján kezeljek. Másrészt, mert én soha nem azt a konkrét dolgot látom, ami előttem van, hanem azokat az összefüggéseket, amiket általa az elmém "gyárt", mert hát minden dolog számtalan másikkal függ össze, és az én fejem - egy eléggé egyedi rendszer alapján - azonnal be is illeszti az éppen adott dolgot valami nagyobb képbe, ami nem pont a szigorúan véve vett materialista szemléletet erősíti.

Ez a kettősség mindig is élt bennem, és vannak időszakok, amikor a LEHETETLEN igen nagy svunggal robban be az életembe. Amikor a racionalitásnak teljesen ellentmondó dolgok történnek velem, és bármennyire is szeretném lehúzni azokat a földre, minden logikus magyarázat csak természetfeletti síkra helyezve nyer értelmet, és mert az beillik egy olyan elméleti rendszerbe, aminek van eleje és vége, így a lehetetlen válik az egyetlen elfogadható magyarázattá.