Advent 4. hete - KARÁCSONY CSODÁJA

Megannyi film szól erről, és mindeddig nem hittem, hogy van ilyen... vagy csak azt nem hittem, hogy nekem is lehet ilyen csodában részem.

És lám! Az idei év megajándékozott vele. Akkor kaptam meg, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.

Sokszor érezzük úgy, hogy a sors igazságtalan, hogy nem kapjuk meg, amit érdemlünk, és idővel már elkezdjük megemészteni, hogy talán nem is vagyunk méltók rá.

Pedig csak azt kell belátni, hogy az utat végig kell járni, és ezt nem lehet elmismásolni, nem járhatjuk más útját, nekünk a sajátunkon kell végig menni.

Az élethez szerencse kell - szoktam mondani, miközben pontosan tudom, hogy a hagyományos értelemben vett szerencse engem mindig elkerül. Még soha nem nyertem nagy dolgokat szerencsével, soha nem húzzák ki a számomat a tombolán, sohasem nyerő a sorsjegy, ami a kezembe akad (mondjuk nem is szoktam játszani semmit). Én eddig leginkább a tudásommal nyertem csak, és a mai világban sokszor még az is kevés, mondjuk egy novella-, vagy regénypályázat esetén, mert megvannak az irányelvek, amik mentén lehet csak "szerencsés" valaki, de a művészetben ez mindig így volt.

Talán most sem a szerencse segített meg, hogy biztosíthassam a saját és a gyerekeim jövőjét, talán valóban a tudásom, a tapasztalatom és a rengeteg munkám jutalma volt, mégis egy igazi karácsonyi csoda ez számomra.

Kívánom hát mindenkinek, hogy élje meg a karácsony csodáját... akkor, amikor a leginkább szüksége van rá.