Június 2. hete - EGYÜTTMŰKÖDÉS

Ez kimondottan fejlesztendő az én esetemben, de az elmúlt hét jó leckét adott belőle. Mert bármennyire is szeretnénk azt hinni magunkról, hogy "magányos farkasok" vagyunk, vagy éppenséggel egy grizli ereje és függetlensége rejlik bennünk, a valóság mindig megmutatja, hogy mi emberek együtt kell, hogy működjünk egymással. Annak ellenére, hogy merőben mások vagyunk.

Mert van, akinek olyan az együttműködés, mint a magzatvíz. Ebben tud igazán önmaga lenni, így mutatkozik meg a legjobb oldala, így tud a közösség igazán hasznos tagja lenni.

A másiknak pedig ez maga a háborgó óceán, amiben fél, hogy megfullad, ami ijesztően végtelen, és esélyt sem ad számára, hogy bárki meglássa őt. Azért vannak közöttük, akik képesek a "víziszonyukat" kezelni, s bár nekik is egy gyorsan áramló és zuhatagokkal tarkított folyó az együttműködési kényszer, mégis képesek ellavírozni benne.

A legjobb persze az, amikor az együttműködést olyanná tudjuk varázsolni, mint egy közös dézsafürdőzés, amibe mindenki akkor száll be-, illetve ki-, amikor neki éppen megfelelő.

Ehhez persze nem árt jól ismernünk azokat, akikkel együtt kell, vagy együtt akarunk működni, és megtaláljuk a megfelelő tempót, képesek vagyunk néha-néha megállni és bevárni a másikat, vagy éppen tovább lökdösni őt, ha megreked, vagy túl hosszú ideig mélázik valamin. És soha nem késő fejleszteni ezt a képességünket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.